Múlt igenév flört.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek.
József Attila: Tél A -t, -tt jeles múlt idő alakváltozatai között a mondta — mondotta, múlt — múlott, nyílt — nyílott vagy az állsz — állasz stb. Szabó Pál: Szakadék 2.
Igeidők a Jelen idő. Legfontosabb stilisztikai szerepe az, hogy — elsősorban az ún. Például: Egy ember szaladt a sikátoron, Hódiék felé, múlt igenév flört házbeliek hallották, hogy csattan az utcaajtó, valaki dübörögve nyargal a tornácon.
Megkocogtatja az ablakot és beszól: — Itthon van, János bátyám?
Stilisztikai lexikon
Gyere be! Csak aztat akarom mondani, hogyhát, Bálint István sógoromat csúnyán megpocsékolták a Pintyék.
Szabó Pál: Szakadék b Múlt idő. A múlt idejű igealakok egykori gazdag változatossága mai irodalmi és köznyelvünkben egyetlen -t, -tt jeles igealakra csökkent.
A szépirodalmi stílus azonban a régi múlt időket — különösen az -á, -é jeles elbeszélő múltat — felhasználja archaizálásra, de egyes esetekben, pl.
Tamási Áron műveiben, a tájnyelvet is érzékeltetik.
Onnan Buda nyáját, őrzi vala békén, Szeliden országol húnok erős népén, … Egy nap is udvarhoz rendelte a főket, Áldozni, tanácsba, összehivá őket; Arany: Buda halála I. Nem is rég volt, mert csak egy esztendeje, hogy otthon lehettem Farkaslakán, s egy kicsi időt együtt múlt igenév flört. Tamási Áron A régiességhez választékos ízt adnak az ültenek-féle vegyüléses, vagyis az ülnek és ültek egymásrahatásából keletkezett formák. Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban, Századok ültenek el… Vörösmarty: Zalán futása c Jövő idő.
Kifejezési lehetőségei szintén megfogyatkoztak. A múlt század első felében még gyakori -and, -end jeles jövő idő szinte teljesen eltűnt, illetve régiessé, finomkodóvá vált. Kik olvasandják ezt, majd elképűlnek, Ha ő szívükben hív érzések fűlnek.
Kapcsolódó fórumok
Ady: Krónikás ének ból A jövő időnek a legegyszerűbb kifejezési formája múlt igenév flört a jelen idejű igealak volt. Ennek jövő értelmét a szövegösszefüggés vagy a megfelelő határozó biztosítja a filmben kizárólag a jelen fejezi ki a jövő időt. A határozószók közül különösen jelentős szerepe van a majd szócskának.
ÉRTED VAGYOK ÉS TE ÉRTEM VAGY
Olyan igék mellett, amelyek önmagukban is kifejezik a jövő időt, a majd, továbbá a még gyakran a nyomosítást szolgálja: Törjetek szét minden láncot, Majd lesz elég vasatok! A beszélt nyelvben leginkább csak akkor élünk vele, ha nyomatékosan vagy tudatosan finomkodóan akarunk szólni, pl.
A fog igével körülírt jövő idő ezenkívül megéreztetheti a cselekvés, történés feltétlen bekövetkezését, s általában nyomatékossá teheti a kijelentést: Mert győzni fogsz, dicső respublika, Bár vessen ég és föld elédbe gátot… Petőfi: Respublika Itél a nép, itélni fog S ezerszer jaj a bűnösöknek.
Mentes találkozó 55 A Hadak Útja Kifejezhet vele a költő feltétlen parancsot is: …mindegy, nincs kegyelem, Monda Lajos király: »el fogsz jőni velem!
Főnévi igenév
Végül alkalmas szerény, udvariaskodó kérés kifejezésére: Egy kis vizet fogok kérni. Igemódok a A kijelentő módú igealakok — bizonyos esetekben — betölthetik a felszólító mód funkcióját.
A jelen időt ugyanis használhatjuk nyomatékos, szigorú parancs vagy tiltás kifejezésére, pl. Kérdő formában ugyancsak a fokozott érzelmi állapotot tükröző, erős parancs kifejezője, pl.
a kacérkodás jelentése
Enyhítheti, mérsékelheti az állítás élét, gyengítheti, szerény formába burkolhatja a kérést, s általában bizonytalankodó, óvatos árnyalatot adhat a közlésnek, a kérdésnek, a felszólításnak. Egy kéréssel jöttem volna, Hogy miatta meg nem szólna… Imádságos könyvet kérnék… Vörösmarty: A szegény asszony könyve Tagadó főmondat utáni mellékmondatban erősítheti a bizonytalanságot vagy a múlt igenév flört óvatosságát: Nem tudom, melyik volna a szebb?
Arany: Rege a csodaszarvasról A ható igék feltételes jelen idejét óhajtás, vágy kifejezésére használják a költők és írók, sajátosan magyaros, népies vagy ma már inkább régies ízzel: S: ihatnám pajtás! Petőfi: Csokonai Stiláris különbség van a tárgyas ragozású, többes szám első személyű régebbi — s ritkaságuk miatt ma már archaikus és választékos — alakok, valamint a helyükbe került alanyi ragozású formák között: adnók — adnánk, kérnők — kérnénk.
Az első változat a társalgási stílusban nemigen fordul elő bár Erdélyben még élnek velede a választékosságra törekvő irodalmi nyelv használja. A költők számára előnyös lehet ez az alaki változatosság a rím és ritmus szempontjából is: Mintha ujra hallanók a pusztán A lázadt ember vad keserveit, Vörösmarty: A vén cigány.