Egységes párt paderborn. Katolikus politikai program bуl

Abban az időben, körülbelül egységes párt paderborn évvel azután, hogy Loyolai Ignác a háborúban megsebesült vitéz, az isteni tudományok felé fordítván figyelmét, a Jézus-társaságbeli atyák rendjét megalapította, a XVII. A protestánsok számára, - valamint minden a római egyháztól elszakadt felekezet szemében, - ebben az időben nem volt gyűlöletesebb név, mint Frigyes páter rendjének a neve.

Nem kellett ehhez a gyűlölethez a rend százéves történetének emléke, mindjárt amikor a jezsuiták rendje megjelent a világban, mindenkinek, ki ellensége volt az egyháznak, elégnél több ok volt az ellenszenvre, hogy a rend a Pyreneusok mögül, az inkvizició, a II. Fülöp és Alba herceg hazájából származott és küldetett ki a harcos egyház szolgálatára.

Fejedelmek udvarát, diplomaták termeit, ismeretlen messzi népek földjét, sőt hadseregek táborkarát is hihetetlen gyorsasággal és mozgékonysággal kérdezze lista meet meg ez a mindenütt jelenlévő titokzatos új hadsereg és mindenütt egyetlen, egységes céllal: a harcos egységes párt paderborn egyház dicsőségét, befolyását, hatalmát magasra emelni, kiterjeszteni a világ népei és trónjai fölé.

Frigyes páter a tudomány tanításával készült kivenni a nagy harcból a maga részét, de amint más szolgálatra szólították, odahagyta a szíve szerint való tanítási munkát, a nagyhírű kölni egyetemet; életrajzírói ennek a nagy eseménynek dátumát is feljegyezték. Frigyes páter nem vitt magával Paderbornba más segítséget, csak igazságához való mindenre kész akaratának erejét és hitét. És rajta egységes párt paderborn lett, hogy a jóság erőssé teheti ugyan az embert és ha az ember mögött táborok és fegyveres seregek állanak, szavának súlya táborok és fegyveres seregek erejével szinonim társkereső ugyan, de nincs jóság és nincs király, kinek hatalma fölér azzal a hatalommal, mely az olyan emberé, ki világos fejjel, látásra bátor szemekkel néz a világba és hisz egyetlen igazságnak mindenfeletti értékében.

Paderbornban nehéz munka várt Frigyes páterre, de senkinek sem volt könnyű, ha csak egyszer is hallotta szavát, hogy elfelejtse, nem a szót, hanem az embert, aki mondta. De maga a szava se hasonlított egyik felekezet prédikátorainak szavához sem. Nem úgy prédikált az eretnekek ellen, mint ahogy egységes párt paderborn eretnekek papjai Róma ellen.

7.2 The Restarting of the Gypsy Musicians’ Society and the Journal

Nem gyalázta az eretnekeket, nem szított gyűlöletet ellenük. Nem is prédikált úgy, mint a korabeli katholikus papok, akik, ha nem hirdettek gyűlöletet a herétikusok ellen, akkor mindenféle apró földi gondokkal bibelődtek prédikációikban és nem egyszer, csakhogy lekössék sok oldalról ostromolt hallgatóik fáradt figyelmét, szívesen szőttek bele prédikációikba tréfás fordulatokat s gyakran, a népszerűséget hajhászva, az akkori ízlésnek egyetlen tűzoltó kért sikamlós történetekkel is fűszerezték előadásaikat.

Nem volt ő a fizetett prédikátorok közül való zsoldos se, ki zsoldjára akar rászolgálni, úgy beszélt, mint akiben felsőbb hatalom szított tüzet és beszélnie kell, mert az elhallgatott szó égetné. Az ő prédikációinak különös belső erőt, megsebezhetetlen szárnyakat adott, hogy nem két ellenséges emberi párt közül az egyik oltalmára és a másik elpusztítására állt ki, hanem mintha nem is emberek ellen küzdött volna, hanem az Ellenség ellen, Istennek nevében emelkedett, szállt tiszta magasságokba.

A Szentegyház az üdvösség egyetlen biztosítéka és forrása a földön s nincs más kőszikla, csak egységes párt paderborn római egyház, melyen meg kell törni a Sátán hatalmának és most ez a kőszikla van veszélyben. Ha Frigyes páter a Sátán nevét kimondta, akkor - noha nem volt öblös nagy hangja és inkább halkan beszélt, magában a nagy templomban is úgy, mintha kis szobában volna - a Sátán neve az ő szájában nem gondolat nélkül elejtett szó volt, hanem komor, legfőbb, félelmes ellenséget idézett fel vele, míg ha magáról Lutherről, újrakeresztelkedőkről, huszitákról is beszélt, ezt inkább valami szelíd részvéttel, mint haraggal a hangjában tette, mert ezek az ő szemében csak az egy Ellenség elvakított, halvány kis áldozatai voltak s csaknem mentegette őket, mondván, hogy soha, mióta a világ áll, nem volt oly nehéz az embernek a megtalált, kinyilatkoztatott igazság mellett állva maradni, mint most, a keresés fejvesztett idejében, mert soha, amióta a világ áll, nem volt a Sátán olyan hatalmas, mint ezekben az időkben.

Nem azért, mert végeláthatatlanul tart a háború s nem azért, mert szegények és gazdagok között véres a gyűlölet - ez mindig volt - hanem azért nem volt a Sátán soha olyan hatalmas, mint most, mert sikerült neki a megbotránkozás italával lerészegíteni és a romlás útvesztőibe vinni a legjobbakat is. Nem szektákról, nem felekezetekről, nem országokról beszélt; nem tudott más ellenségről, csak egyről: a Sátánról, kinek pedig csak egy az ellensége, a gyűlöltje: a római egyház.

Idők kezdetétől fogva ez a két ellenség küzd és az ördög kifogyhatatlanul leleményes: mindig új lobogók, új jelszavak alatt idézi fel a harcot s csak az elvakultak nem látják, hogy mindenki, ki az egyházon kívül áll és gyüjt sereget, a Sátán láthatatlan lobogója alatt küzd.

A római császárok hiába üldözték az egyházat, Constantin császárban a világi hatalomnak le kellett borulni az isteni előtt, hogy ne a test a léleknek, hanem méltóképen conjugaison de lélek legyen a testnek ura; de ez a leborulás nem volt őszinte, nem a lélekért, hanem a saját hatalmáért történt és ettől az időtől egységes párt paderborn változatlanul tart a lélek küzdelme a testtel, mely a lélek vezetése alatt a vadság és sötétség állapotából némileg megszabadulván, szembefordult nevelőjével, önmagát istenítve, a maga erejére, eszére támaszkodva a maga külön céljaiért akarta folytatni útját; ez az a harc, mely hosszú századokon keresztül tartott a német császárok és a római egyház közt; a hatalom, a fegyverek, a fejedelmek érdekei a császárok oldalán álltak és mégis minden fegyver megerőtlenült az egyház Istentől rendelt és oltalmazott szentségén.

És mikor a Sátán látta, hogy nem boldogul a kapzsi, öncélú világi hatalommal, mert a jók, a hívők tántoríthatatlanul minden üdvöt csak az Üdvözítő örök céljára rendelt egyházától várnak, akkor a Sátán magába az egyházba férkőzött be, gyenge emberek, rossz emberek is kerültek a pápai székbe és a pápai szék környülállói közé és a jók, a hívők, még ők egységes párt paderborn meg kellett hogy tántorodjanak, mert már ott sem az egyházban sem találtak rá az isteni tisztaságra és sokan kétségbeestek hitükben.

Meghomályosodott szemekkel keresték és nem látták az isteni rendeltetésben mindenkor érinthetetlen szent és örök egyházat; megtagadva Rómát, azt hitték, így szállnak szembe a Sátánnal - és a Sátán a markába nevetett.

Aki Rómát megtagadja, őbelé single estate hága bele és a Sátán uszított, rágalmazott, bujtogatott és akik az ördögöt látták az egyház fölött elhatalmasodni, az ördög segítségével akarták az ördögöt kiűzni. Az ördög a markába nevethetett: mivel okolják, mit gondolnak közben, neki mindegy volt, neki csak az kellett, hogy az egyház ellen induljon fel az emberek serege és már talán látta az ő idejét, mikor a kereszt szent jele eltünik a városok utcáiról és a falvak útjairól, mikor az isteninek egyetlen, látható letéteményese, az egyház, mint a vén ember fejéből az emlékezet, eltünik a föld színéről és csak erőtlen szekták, egymásra acsarkodó népek, fosztogató hadseregek tapossák a földet és önálló nyaralóház ausztria túrázás lesz semmi időtlen, szentséges hatalom mely létezésével is szüntelen emlékeztet: a föld az égért van és egy akol, egy pásztor, béke az Isten akarata s az ember elodázhatatlan rendeltetése.

De mi történt azokkal, kik úgy akarták egységes párt paderborn ördögöt kiűzni, hogy az egyház ellen fordultak? Bizton igaz, voltak köztük keressen nőt, hogy kijusson, kik így véltek legegyenesebben Isten karjába futhatni, de ehelyett, a valóságban, kapzsi, az egyház szent célokat szolgáló javaira, a kolostorokra és kincseikre, a szent alapítványokra éhes világi fejedelmekkel és főurakkal ébredtek egy ágyban.

7.1 The Hungarian Gypsy Musician’s National Association

Nem vették észre mindjárt tévedésüket, nem is volt könnyű észrevenni. Még az erősek is megtántorodtak: mert íme a testi szem előtt csak két tábor látszik: az egyik oldalon az egyház nyílt ellenségei, a másik oldalon az egyház, melynek örök fényét a homályos időkkel és múló betegségekkel el tudta homályosítani az ördög: e között a két tábor között meg az erősek is fejvesztve futkosnak, mert nincs értelem, mely itt eligazodhat és nincs erő, egységes párt paderborn biztosíthat, hogy legbecsületesebb szándékú futásunknak is nem az lesz-e a vége, hogy az ördög karjaiban, későn találunk magunkra.

Csak egy itt a segítség: a hit. Csak ez menthet meg a botránkozásban való megrészegedéstől, csak ez adhat bátorságot Istenhez - bátorságot Istenhez, ezt a szót nagy előszeretettel használta Frigyes páter - bátorságot Isten örök szava mellett kitartani, ez az a kőszikla, melyen nem vesznek erőt a pokol kapui. Így és hasonlóképen prédikált a piactéren összegyűlt embereknek és a templomban összegyűlteknek, akár egyesekkel állt szemben, akár tömegek hallgatták, mindig egyazon búzgóság tüzében Frigyes páter, kinek templombeli hallgatói között gyanakodva, nem-jót várva, sőt eleve ellenséges indulattal jelent meg egy Egidius nevezetű Szent Domonkos rendjéből való szerzetes.

Az ellenséges indulat nem épp Frigyes pátert, hanem a jezsuitát illette; a domonkosrendi szerzetesek féltékenyen nézték a jezsuiták rendjének terjeszkedő hatalmát, mely különösen mióta XV. Gergely pápa Loyolát szentté avatta, az egyházban korlátlan hatalommá vált. Valamikor Szent Domonkos szent rendjének nem kellett senkire se féltékenynek lenni; mikor alapítója Dél-Franciaországban az eretnek albigenseket térítette, egységes párt paderborn később Oxfordtól Bolognáig a nagytanultságú prédikáló barátok tanítottak az egyetemen és Kölnben Albertus Magnus és Aquinoi Szent Tamás keresték és hirdették az evangélium bölcseségét, biztos kézzel emelve ki az elsülyedt ó-kor pogány szellemének kincseit is, hogy egységes párt paderborn azokat az evangélium egységes párt paderborn, azok is beálljanak a keresztény szellem egyetemes nagy templomába, akkor mindenki, akármelyik rendhez is tartozott, ha az egyház hű fia volt, testvére volt Krisztusban a dominikánusoknak.

De akkor mások voltak maguk a Dominikánusok is; még nem voltak birtokaik, szegény kolduló barátokként járták be a világot és vándoroltak országról-országra, tanulva és tanítva az igazságot. Egidius már csak éppen hogy néhány skolasztikust felületesen ismert, tanulatlan, szenvedélyes és könnyen gyűlöletre hajló, türelmetlen természetének nem volt még alkalma, hogy szélesebb világ- és emberismeret alapján lehiggadva kiegyensúlyozódjék.

Nem látott még mást a világból, mint Kölnt - mely már rég nem volt a régi és Paderbornt, hova a Magister provincialis ugyanazért küldte ki, mint amiért Frigyes páter odaérkezett.

Egidiusban a rendi féltékenységen kívül nemcsak a népszerűség alacsony ösztönű féltése keltett előre is ellenséges indulatot a jövevény jezsuita iránt, hisz Egidius még a katholikusok között sem volt soha népszerű, s nem is lehetett, mert egész lényében volt valami konok sötétség, amit szögletes, paraszti származását megismerni egy ország előnyök modora csak még szembeötlőbbé tett.

Egészen hiányzott belőle az, ami nélkül nem lehet embereknek szívét megfogni: símulékonyság, lágyság - indulatos volt a végletekig és alig rejthető dühbe borult egész teste-lelke, ha csak beszélt is azokról, kik mást hittek, mint ő. Mikor először meghallgatta Frigyes pátert, ki símán, finom mozdulatokkal és - noha alig volt nála pár évvel idősebb - nem lehetett több harmincévesnél - úgy beszélt mégis az emberekhez, mintha mindenkinek idősebb, megértő és szelíden megbocsátó bátyja lenne - Egidius az ő fehér szerzetesi ruhájában is elevenen maradt paraszt gőgjével, bizalmatlansággal nézett a jezsuitára, a gazdag nemesre.

De azért legközelebbi prédikációjára is pontosan elment - és ő maga aznaptól kezdve, hogy Frigyes páter megérkezett, nem prédikált többé Paderbornban. Haragból történt, hogy nem prédikált, az emberekre haragudott, amiért mind nagyobb számban gyűltek a szép, kékszemű jezsuita prédikációira, akiről még az is kitudódott, hogy Luther módjára német versekben énekel Istenhez; az emberek, mint a légy az édességet, úgy szálldosták körül az új lelkiatyát, Egidius pedig tudta magáról, hogy ő keserű - ámde sajátságosan őt is vonzotta az új ember és az új ember szava, mely különbözött, gyökeresen más volt, mint az övé és mint az ő egész lénye.

Navigációs menü

De mikor már Frigyes páter több prédikációját hallgatta végig, megerősödött a gyanúja, hogy az új térítő: titkos eretnek. És ezt azért gondolta, mert az új szempontok, a szakadások és az egyház megítélésében előtte hallatlanok voltak. Ez mind őt csak arra tanította, hogy rettegve nézzen a romlás útjára, melyen, látta, nincsen megállás. A paderborni világi papok sem nézték jó szemmel Frigyes pátert. Híre egységes párt paderborn, hogy az ellenreformáció győzelme óta állásuktól felfüggesztett protestáns papokkal is összejár és már valóságos legendák keringtek róla.

Beszélték, hogy egy ép ezek közül a felfüggesztett protestáns papok közül a jezsuitát egy este le akarta szúrni és az izmos páter az orvul támadó ember kezéből kicsavarta a tőrt és továbbment, miután a letepert embernek visszaadta a kezéből kicsavart fegyvert - továbbment és támadóját fel se jelentette.

Ez különösen felkeltette ellene a világi papok haragját, akiknek még kínosan élt emlékezetében az idő, mikor a protestáns papok urak voltak a városban, kikergették őket plébániájukból. De Egidius ép ezért nem tudta elhatározni, hogy többet ne járjon el a jezsuita prédikációira, noha veszedelmeseknek tartotta őket, szinte félt tőlük - gondolkodóba egységes párt paderborn, hogy az ottani világi papok, kiket mindig megvetett, mert ismerni vélte őket és úgy tudta, hogy a hasuk az istenük, szintén haragusznak a fáradhatatlan Frigyes páterre.

És Egidius tovább is eljárt a prédikációkra, noha olyan dolgokat hallott ott, hogy füle csendült bele. S ha lopók és gyilkosok surrantak volna be az anyaszentegyházba, ez a Sátán műve volt, ki fejedelme a földnek.

Tartalomjegyzék

Ne segítsük őt munkájában azzal, hogy mi is felemeljük kezünket az Isten és az ő szentjeinek vérén épült szentegyházra.

És mikor Frigyes páter a prédikációjában ideért, Egidius összeszorított fogai közül kiszökött a szó és hangosan, élesen, mint a nyíl, röpült a figyelmes hallgatók feje fölött a prédikálóemelvényen álló Frigyes páter felé: - Hanem te!

Az megállt egy percre, az emberek az ajtó felé fordultak. Íme, itt van az Antikrisztus: abban, hogy elfutunk tőle és abban, hogy vannak, akik csak önzőn, nyomorult maguk érdekében, hit nélkül állnak mellette, míg a szívük ott van, ahol kincsük; a világban.

Íme itt az Antikrisztus, ebben az ő szándéka és így veszítjük el a megváltás zálogát, mely az Úr egyháza, az egyetlen látható örökkévalót, a múló és kísértő árnyakkal teli időben. Írva áll, előre kaptuk a figyelmeztetést a gondos, az értünk vérző és aggódó Krisztustól, írva áll, hogy a jók is meg fognak tántorodni és nem mint fenyegetés, inkább, mint könyörgés - Isten könyörög az embernek!

Álljatok meg a farkas mellett félelem nélkül, hittel, hogy nem csalhattalak meg benneteket, ki vérem adtam értetek, mikor rámutattam: íme a pásztor, aki legelteti az én juhaimat. Írva áll pedig ez ekképpen: «Erit enim tune tribulatio magna, qualis non fuit ab initio mundi Tune siquis vobis dixerit: Ecce hic est Christus aut illic: egységes párt paderborn credere Ecce praedixi vobis.

Ekkor már kevésbé is érdekelte Frigyes páter személye, de annál nyugtalanabb lett saját maga miatt.

Chapter 7 Hungary

Lehetetlennek érezte, új barátok tudni corona prédikálni tudjon; nem volt mit prédikálnia, minden összezavarodott nehézjárású, új, ismeretlen medrekbe sodort gondolatai előtt és amint az eszén keresztül akart eligazodni, a káosz csak még nagyobbra nőtt; néha elsápadt a saját gondolataitól és ilyenkor akaratlanul, később azonban tudatosan Frigyes páter szavával tartotta magában a lelket: Istenhez való bátorságért imádkozott Istenhez, hogy ne hagyja elveszni a rejtélyek közt és a fegyverek lármájában, mikor annyi tábor hirdette, hogy övé az igazság és minden tábor zászlaján ott égett bűnök foltja, még magán a római egyházén is - ez az utóbbi volt egységes párt paderborn, minek felismerése elől most már hasztalan menekült; értette és mégse tudta megérteni azt, amit a jezsuita prédikált, ki ellen különben a provinciálishoz sűrűn mentek a feljelentések az egyház mai állapotáról történő nyilatkozatai miatt, sőt az ellenséges papok azt is tudni vélték, hogy ezek a feljelentések nem voltak hatástalanok.

Egidius azonban sokáig nem ment el ezután a jezsuita prédikációira; maga előtt is nyilvánvaló volt, hogy félt, a hitét féltette egységes párt paderborn térítőtől. Akármilyenek is lettek volna a körülmények, ez a vígasztalan, belső sötétség elviselhetetlen lett volna; hát mégis ebben az időben, mikor az események a világban egymást érték és valahova állni kellett, valahol kellett Istennek szolgálni, az ilyen természetű döntésre nincs haladék és Egidius különben sem bírta ki az életet - ő, aki eddig mindig hitt, gyakorolható, hirdethető hit nélkül.

Rossz hírek jártak már jóideje, rosszak a katholikusokra. A protestáns unió nem riadt vissza a törökkel való szövetségtől sem, amennyiben a császár ellenségével, a porta pártfogoltjával, a protestáns Bethlen Gáborral szövetkezett.

A katholikusok nagy reménye, II. Ferdinánd császár, úgy látszott, egységes párt paderborn kapta VIII. Kelemen pápa áldását, hiába zarándokolt Lorettoba a Szűzanyához, a cseh utraquisták - legalább is ez a hír járta - Bécs városáig jöttek előre és a császár maga is csak véletlennek köszönhette, hogy nem esett az elszánt lázadó eretnekek kezébe. Minden, ami történt, úgy hatott Egidiusra, mint személyes szörnyű sürgetés, hozzáintézett felszólítás, hogy kivegye részét a jóért való harcból.

Íme, csak hamú van a tűz helyén és sötétség.

Mit hirdessek? Frigyes páter titkolatlan örömmel üdvözölte, kiderült, hogy látásból emlékszik rá, mint szorgalmas hallgatójára a paderborni templomban s ha nem is mondta, de bizonyára emlékezett rá a botrányos közbeszólása miatt is. A nyájas és készséges pappal Egidius a maga nyers módján közölte, hogy lelki tanácsért jött.

Ez a nyereség azonkívül, hogy Egidius természetében rejlett, ebben az esetben szándékolt is volt, arra kellett volna szolgálnia, hogy enyhítse vagy legalább is elleplezze, hogy ő mennyire véletlenül van ennek a mindig egyenletesen nyugodt embernek kiszolgáltatva.

De alig beszéltek pár percig, a kiszolgáltatottságnak félős érzése különös módon mintegy elfelejtődött és a beszélgetésüket nem olyannak érezte, mint ahogy azt előre képzelte, egész máskép történt. Mintha két régi ismerős jött volna össze végre komoly beszélgetésre valamiről, amiről régóta gondolkodtak egymás tudtával és egységes párt paderborn elmondják egymásnak és a régi ismerősökből új barátok lettek.

Barátok, ha nem is abban az értelemben, ahogy az világban élő emberek közt szokás, de talán annál elválaszthatatlanabbul: az egyik hitt és a másiknak élet-halál kérdése volt, hogy higyjen ennek a hitnek őszinteségében, hogy részesüljön ebben a hitben, mert a rajongásuk és az érzés, hogy kell egy szent ügynek lenni, mely drágább mindennél, mely nélkül az ember csak az esztelen állatok módján élhet s csak a langyosak útján s csak elkárhozhat, ez a meggyőződés közös volt mindkettőjüknél.

Ezzel a találkozással kezdődtek Egidius életének legboldogabb napjai, ámbár ő akkor azt hitte, hogy most éli élete legnagyobb, legszörnyűbb belső harcait. Akkor azért vélte úgy, mert hogy megnyílt a kapu, melyet eddig félelemben és rettegésben őrzött, a gondolatok kapuja, a tóduló kétségeké és kérdéseké, úgy érezte magát, mint aki halhatatlan szörnnyel harcol minduntalan új, sőt nagyobb erőben feltámadóval és ahogy igaz, hogy soha nem került volna a sor erre a küzdelemre Frigyes páter nélkül, igaz viszont az is, hogy mióta áttörték süket börtönüket a kínzó kétségek, lehetetlen lett Egidiusnak Frigyes páter nélkül élni, mert nem tudta volna nélküle ezt a harcot megvívni.

Élete egyetlen korszaka volt ez, melyben megkóstolhatta a gyermekség legnagyobb gyönyörűségét - ép az, ami őt azelőtt visszataszította, az vált most javai kútforrásává, az, hogy talált valakit, akivel szemben kis gyermekként állt, mint kis gyermek öreg emberrel szemben, olyan öreggel, ki minden kérdést ismert, azokat is, miktől verejték ül ki más ember homlokára és ő szilárd szelídséggel, mintha minden félelem mint már mindjárt vándorút terülne mögötte, minden félelemből, mint akit a félelmek erdejében már minden bozót megpróbált, mindig tudott szabad, igaz, egységes párt paderborn kiutat mutatni.

1. Katolikus politikai program bуl
2. Irredentizmus : többek között az Adriai-tenger horvátországi partjának annektálására irányuló törekvés Voluntarista kultúr- és gazdaságpolitika, a politikai akarat jelentőségének és lehetőségeinek végletes eltúlzása.
3. Он не обращал теперь ровно никакого внимания на знакомую красоту огромных башен, проплывающих мимо, и на любопытствующие взгляды своих сограждан.
4. Ismerkedés a 3. osztályba
5. NORD - Purchase NORD gear units, geared motors,frequency inverters, decentralised drive technology

És mégis volt egy kérdés, mellyel Egidius még most sem mert előhozakodni: ha Frigyes páter is úgy látja, hogy sok az igazság abban, amit az egyház ellenségei mondanak, nem kellene-e mindenek előtt, ha az egyház akarata ellenére is követelni, hogy hozzáfogjanak az egyházban a reformokhoz.

Félt attól, hogy erre nem kaphat olyan feleletet, mely megnyugtassa és mintegy előrelátó sejtelemmel félt attól, hogy mi lesz akkor vele, nem az ő személyével, hanem az életével, az erejével, az akarattal, mely szolgálni akart. Világi értelemben vett barátság nem is lett köztük soha s különösen az időben világi értelemben vett személyes ügyek köztük szóba sem kerülhettek.

Talán ez jobbára Egidiuson múlott, kinek egész élete forgott kockán és ilyenkor a részletek megszünnek élni, aztán meg az események is gondoskodtak róla, hogy csak a nagy kérdések, az egész életről való döntés szükségessége maradjon előtérben.