Keres nő szikla amott, A Mesemondo Szikla - Nepmesek, Domotor Tekla

Soha sem láttam életemben olyan csoda szemeket. Pedig sok szép szemekkel volt találkozásom. Egész astronomiát irhatnék róluk.

Tintafoltos ujjai, tövig lerágott körmei, cinikus és ideges modora mind arról árulkodott, hogy idegen itt — idegen tőle a keres nő szikla amott nyári napsütés, a tenger felől fújó hűvös pünkösdi szél, az ünnepi tömeg. Az emberek ötpercenként érkeztek vonattal a Victoriáról, a kis villamoson végigzötyögtek a Queen's Roadon, kiözönlöttek a kocsikból, és zavartan, hunyorogva álltak meg a harsogó verőfényben: a frissen festett mólók ezüstje csillogott, nyugatra a házak krémszíne beleolvadt a messzeségbe, mint egy halovány viktoriánus akvarellen; kisautó-verseny, térzene, virágba borult kertek a parti sétány mentén, egy repülőgép valami csodaszert hirdet a halovány, tovatűnő felhők között.

Hale egy ideig úgy érezte, könnyű eltűnni Brightonban. Rajta kívül vagy ötvenezren jöttek keres nő szikla amott aznap, és egy jó darabig ő is átadta magát a nap örömeinek, ivott egy-két gin-tonikot, amikor a napirendje megengedte. Mert szigorú napirendet kellett követnie: tíztől tizenegyig a Queen's Road és a Castle Square, tizenegytől tizenkettőig az Akvárium és a Palace Móló, tizenkettőtől egyig a parti sétány az Öreg Hajó és a Nyugati Móló között, egy és kettő között ebéd bármely vendéglőben a Castle Square-en, s azután a Nyugati Móló felé kellett vennie az útját végig a promenádon, majd vissza az állomásra Hove utcáin.

Ezek voltak abszurd és széltében-hosszában hirdetett őrjáratának határai.

Kolley Kibber. Nekem jár a Daily Messenger nagydíja. Gyorsan kiitta gin-tonikját, amint tizenegyet ütött az óra, és elindult a Castle Square-ről.

The Project Gutenberg eBook of A tengerszemü hölgy by Mór Jókai

Kolley Kibber mindig tisztességesen játszott, mindig ugyanolyan kalapot hordott, mint a Messenger fényképén, mindig pontos volt. Tegnap Southendben nem ismerték fel: az újság alkalomadtán szerette megspórolni a nagydíjat, de nem túl gyakran.

Ma az volt a dolga, hogy felismerjék — és ez volt minden vágya is. Megvolt rá az meeting tres idősebb nők, hogy még a pünkösdi keres nő szikla amott se érezze magát biztonságban Brightonban.

Nekidőlt a korlátnak a Palace Mólónál, és arcát az emberáradat felé fordította, amely vég nélkül kígyózott előtte, mint valami összetekeredett drót — mind párokban mentek, józan és eltökélt vidámsággal.

Zsúfolt vagonokban végigállták az utat a Victoria pályaudvartól Brightonig, itt majd sorokat kell végigvárni, hogy ebédelni tudjanak, aztán éjfélkor félálomban egyórás késéssel visszazötyögnek; szűk utcák, bezárt kocsmák várják őket, ahogy elcsigázottan ballagnak hazafelé.

Iszonyatos erőfeszítéssel és iszonyatos türelemmel élvezetet sajtoltak ki ebből a hosszú napból: ezt a napsütést, a zenét, a kisautók berregését, a vigyorgó csontvázak közt száguldó szellemvasutat az Akvárium promenád alatt, a Brighton rock nyalókát, a papír matrózsapkákat.

A TENGERSZEMÜ HÖLGY

Senki sem figyelt Hale-re; senkinél sem volt Messenger. Gondosan elhelyezett egy névjegyet egy szemétkosár tetején, aztán továbbment, tövig rágott körmökkel, tintafoltos ujjal, egyedül. Csak a harmadik gin után kezdte érezni a magányt: addig lenézte a tömeget, de most már érezte, hogy ő is közéjük tartozik. Ugyanonnan jött, mint ők, de a magasabb fizetés arra kárhoztatta, hogy úgy tegyen, mintha másra vágyna; és közben a mólók, a mutatványosbódék látványától elszorult a szíve.

Vissza akart kerülni ebbe a világba — de csak lekicsinylő fintorát tudta végighordozni a promenádon, magányossága bélyegét. Hale bement a különterembe, s a pult fölött, egy üvegajtón át nézte a nő duzzadó bájait. A nő nem volt öreg — harmincas évei végén, legfeljebb negyvenes évei elején járhatott —, és csak egy kicsit volt becsípve, amitől kedélyesen felszabadult lett.

Az embernek csecsszopó gyermekek jutottak az eszébe, ha ránézett, de ha voltak is gyermekei, nem hagyta, hogy megviselje az anyaság: nagyon jól karbantartotta magát.

Erről árulkodott a rúzs, nagy testének magabiztossága.

XI. Sange Moarte

Jó húsban volt, de vigyázott az alakjára; megtartotta azok számára, akik ezt értékelték. Hale értékelte. Apró ember volt, és sóvár irigységgel nézte az asszonyt a mosogatóban lefordított üres söröspoharak és a sörcsapok fogantyúi fölött, a két csapos mögött. Túl gyakran jött rá a nevetés, s így soha nem tudott igazán belemelegedni, de hihetetlen sok dalt tudott. Hale egyiket sem ismerte; pohárral a kezében, sóvárogva figyelte, amint az asszony újabb dalba kezdett, egy dalba, amely minden bizonnyal még az ausztráliai aranyláz idején keletkezett.

A gin kilöttyent Hale poharából a pultra. Egy tizenhétéves-forma fiú állt az ajtóban. Kopott ünneplős ruhában, a szövet teljesen elvékonyodott a sok hordástól, mohón fürkésző tekintetéből valami gyűlöletes és természetellenes büszkeség áradt.

Visszafordult az ajtó felé, de keskeny válla fölött tovább figyelte Hale-t. Rajtuk kívül csak egy öreg hotelportás iszogatott a szalonteremben, és el-elbóbiskolt egy pint könnyű sör felett. Jöjjön, és igyon velem valamit. Úgy látszik, sokat felejtesz. Igyon valami alkoholmenteset. Egész idő alatt Hale-t vizsgálgatta, alaposan és csodálkozva; a vadász nézhet így a dzsungelben valami félig csodás mesebeli fenevadra — a pöttyös oroszlánra vagy a törpeelefántra — az ölés pillanata előtt.

Odavitte az italokat az egyik asztalhoz, de a fiú nem követte.

Graham Greene Brightoni szikla

Dühödt undorral nézte a nőt. Hale úgy érezte, mintha egy pillanatra engedne a gyűlölet, mintha másvalakire tennék át a bilincseket. Tréfálni próbált: — Nagy lelke van az első randi hotel áramlat free Hale azt mondta: — A munkám miatt vagyok itt.

Csak ma. Én vagyok Kolley Kibber. De van egy névjegy a zsebemben, amiért kaphatnál egy tízest. Sápadt, finom bőre volt, pelyhedző álla, s szürke szemeiben valami szívtelenség honolt, tekintete olyan volt, mint egy öregemberé, akiben már meghalt az emberi érzés. Olvasd el, mi van ideírva. Tiéd lehet a nagydíj.

A kolibri egészen kicsi madár, alig nagyobb a lepkénél. De a szárnyai nagyon gyorsak. Olyan gyorsan röpül, akár a kilőtt puskagolyó. Egyszer aztán a fejébe vette, hogy legyőzi a legnagyobb gólyát is, pedig az akár naphosszat a levegőben marad, csakhogy a röpte nagyon lassú és nehézkes.

Tíz guinea — mondta. Hale ebben a pillanatban döbbent rá, hogy meg akarják ölni. Amikor újra láttam Narancsvirág-dísz volt fején Orcáján mélabú A csacska báj helyén.

A hotelportás tovább aludt, Hale pedig Lilyt nézte az üres szalonteremből.

Graham Greene Brightoni szikla - PDF Free Download

A nő harsány nyári ruhájának vékony anyagát szinte kibökték hatalmas mellei, és Hale azt gondolta: el kell tűnnöm innen, el kell tűnnöm.

Szomorúan és kétségbeesetten nézte az asszonyt, mintha magát az életet bámulná ott a söntésben. De nem tűnhetett el: el kellett végeznie a munkáját, a Messenger-nél nem tűrtek semmi lazaságot; jó volt a lapnál dolgozni, s egy pillanatra fellobbant Hale szívében a büszkeség, amikor arra a zarándoklatra gondolt, amit idáig megtett; hogy újságot árult az utcán, hogy heti harminc shillingért riporterkedett egy mindössze tízezer példányban megjelenő kis helyi lapnál, a sheffieldi öt évre.

Átkozott legyen, mondta magának egy újabb whiskyből merített illékony bátorsággal, ha e miatt a banda miatt beijed, és elpackázza ezt a jó munkát. Hiszen mit tehetnek vele, amíg emberek vannak körülötte?

A Mesemondo Szikla - Nepmesek, Domotor Tekla

Nincs merszük megölni fényes nappal, tanúk előtt; biztonságban van az ötvenezres keres nő szikla amott. Ez a nő megmentheti az életemet, gondolta, ha engedi, hogy vele maradjak. Nem akarok elálmosodni. Fizetek magának egy Basst1. Egy óra volt.

Suffocation - My Demise (solo cover)

A napirendje kezdte nyugtalanítani. Minden körzetben névjegyet kellett hagynia: a kártya ily módon állandó ellenőrzés alatt tartotta; azonnal kiderült, ha elbliccelte a munkáját.