Egyetlen strand szék buxtehude, Timár György VÁLOGATOTT AGYRÉMEIM


Víz alatti levél az Adriacinkének, Tolnai-motívumokra Kedves Adriacinke, Régi ismerősöm vagy, ha nem is láttalak még soha, mert úgy hozta a munkám és a te munkád, hogy egyikünk egy örökös hivatalban körmöl, másikunk az örökös tenger fölött, a levegőben csapong és köröz.

Jól ismerlek mégis, régi és közelmúltbeli könyvekből, olvasmányaim regisztrációiból, valójában a sajátommá alakított aktákból föltekintve az üres égre, mely egy elsüllyedt levéltárból aligha látható tisztán.

Hogy az üres eget miért kéne még tisztán is látni, fogalmam sincs.

Persze a hangodat jól ismerem: akkor csendül fel, amikor már semmit nem értek abból, amit rablott betűkből próbálok kiolvasni. Ezért írok neked: mert nem láthatlak. Nekem ugyanis az a - fölösleges és elkerülhetetlen - örökké ismétlődő munkám, hogy vételezek olykor ezt meg azt egy elsüllyedt levél- és könyvtárból.

Kérték is, nevezzem apám könyvtárának, de csöndesen elhárítottam, mert abból a bibliotékából már szinte minden egyetlen strand szék buxtehude, link nagybátyám kölcsönkérte és eladta csaknem az összes kötetet jól fizető antikváriumokban, kivéve a túlfűtött életrajzi regényeket, meg a népszerű zene- és színháztörténeti munkákat - Dietrich Buxtehude csudálatos élete, Mozart kutyája, Paganini az ördög hegedűse, Isadora Duncan és a selyemsál hiteles tragédiája stb.

Ezért írok neked, Adriacinke. Antikvárium, emlékezetgyűjtemény, egy elpusztult földrész, ország és kultúra tudásanyaga - maga a tudhatatlanság könyvtára immár. Sírni kellene ezen, de inkább csak nevetni lehet, hogy mindez: mondagyűjtemény, amitől még kevésbé értjük magunkat. Ahogyan Kafka írja a Prométeuszban: "A monda a megmagyarázhatatlant próbálja magyarázni. Mivel a singles 50 ingyenes épül, újra megmagyarázhatatlanságban kell végződnie.

Hol nem voltam, ahol voltam. Először Belgrádban nem voltam, nyarán, a BITEF idején, az alternatív színház melletti Srpska Kafana nevű, akkor híres-hírhedt irodalmi kávéház terasznak nem nevezhető kiülős helyén.

Hőségben, rossz, büdös, állott városi levegőben. Előtte fantasztikus ebédet ettünk az Áttetsző könyvtár szerzőjének, Beáta tanárnőnek a húgánál, Áginál, az akkori Boris Kidrič utcában, ratatujt főztek, ne kérdezd mi az, egyszóval: remek, ízek concordiája, mint egy Rossini-pástétomban de még csak nem is hasonlít rá. Bemutattak mindenféle fontos könyvembernek: rettenetesen izgatott volt mindenki, nem tudom már miért, "a helyzet, a helyzet" ismételgették - egyetlen strand szék buxtehude Književna Reč című, szörnyen veszedelmes ellenzéki fórum ádáz arcú munkatársai, írók és szerkesztők, egy világhírű színikritikus és dramaturg, aki most érkezett vissza Cincinnattiból, a nemzetközi Beckett-konferenciáról, ahová a mester valahogy egyetlen strand szék buxtehude ment el elképzeltem, amint az úgynevezett mester mégis elmegy, Buster Keatonos, üres árok - arcával rozspálinkát kér, csíkos zsakettnadrágban, keménykalappal kezében szteppelni kezd a konferencia közönsége előtt, egy ismeretlen kelta dialektusban bohóctréfákat nyomat, majd fapofájából nyelvet ölt, fügét mutat a tudós testületnek, és esetleg kóros szellentési ingerére hivatkozva sietve távozik, kéri a köpenyét.

No meg ott trónol a Szerb Kávézó főhelyén egy hórihorgas, kráter-fejű, erőteljes, hangoskodó férfi is, Danilo Kiš, a nagy és szilajon bölcs író.

Tétel teljes leírása

Láncban dohányoztunk, egymás után ittuk a törökkávét és az erős pálinkát. Egyetlen szemem előtt, mely csak a tengermélyi homályhoz szokott, hirtelen elborult a világ, magyarán berúgtunk, mint állat. Egész helyesek lehettünk.

egyetlen strand szék buxtehude

Danilo a pálinka szellemében Petriről beszélt vagy fordítva mert éppen őt fordította :Petri szellemében ivott, V. Pepi pedig, akit szemmel láthatóan veszekedve szeretett, tisztelt szerb, crnagorac, szlovén és horvát költő, festő és szobrász egyaránt, most is, mint mindig, a helyzetről motyogott, darált magában is, másokkal is, megállás nélkül, okosan, izgatottan és nyakatekerten, a becketti nyelv nélküliség sajátos, helyi határánelemzett valamit, Ernst Bloch és Eörsi Pisti gondolathalálmenetkéinek ma már szabad szemmel nem látható, kényes módszertani határmezsgyéjén, talán a nagy összefüggéseket konstruálta újra, utoljára, melyekből ma már semmire sem emlékszem.

Talán ő sem értette, miért is? Danilo közbe-közbekiabált, "báromság, Pepikém" mígnem jött, pontosabban arra vonult egy fantasztikusan szép és nem arányosan, hanem vonzóan telt, egyetlen strand szék buxtehude hajú lomha nő, lehetetlen, de kihívóan ordenáré piros répanadrágban, lustán, cigarettázva, unottan és eltelten egyszerre, akit láthatóan mindenki ismert, Danilo köré fonta a karját, aki eközben felém fordult: "Ná te hülye mágyár, odáádjám fél hátig?

Vigyed, há ákárod.

  1. Ingyenes portugál társkereső
  2. Egyetlen találkozón a puy en velay
  3. Továbbá meggondolatlan, sőt ostobán vakmerő is.

Röhögés, újabb pálinkák, kávé, vad arcú, déli, veszedelmes és magasra taksált, világraszóló, alternatív entellektüelek jöttek-mentek, homályos, félpercig élő, halálosan fontos megállapodásokat kötve egymással, akikről tudnom kellett volna már mindent, összes műveik címét, egy könyvtárra való erős irodalmat, folyt, folydogált, és lüktetett, forrt tovább a helyzet mint olyan ez a szó mára megmagyarázhatatlanná vált, szakrálisan hangzó, korabeli lexikai baromságfolydogáltak tovább Pepi hevült monológjai, és így tovább, amíg aztán rejtélyes ügyekben hirtelen szét nem széledt mindenki.

Mostanáig nem tudom, hol voltam, mi volt az a fontos ügy, nyilván nem voltam, ahol voltam.

Másodszor meg Budán volt az a hely, ahol nem tudtam, hol nem voltam, egy domboldalon álló, Bauhaus utánzatú ház harmadik emeleti lakásában, apám elhordott könyvtárának helyén, Forgách Andrással, az íróval és dramaturggal néztük, miközben anyám a magasföldszinti lakásából folyamatosan hordta föl a karácsonyi bejglit, hogy mi folyamatosan felzabáljuk az egészet. Nyolc-kilenc órán át ültünk a tévédoboz előtt, alig beszéltünk, folyamatosan szóltak a telefonok, feleségek-asszonyok nem főztek, nem készülődtek az ünnepre, ez volt az ünnep, a Jarry-féle bohócvérfolyás, csak néztük, néztük a drámai, ám inkább hisztérikus tudósításokat.

Féltünk és boldogok voltunk. Bamba katarzis lett úrrá mindnyájunkon, amiből azóta is megmaradt a bamba.

egyetlen strand szék buxtehude

Tiszta röhej! Elevenen megnyúzás? Na ne!

egyetlen strand szék buxtehude

Videózással egybekötött, csoportos erőszak, terhesek és apácák ún. Ez azért túlzás. Orvlövészet, történelmi útonállás? Tavirózsák vagy tavibombák, jól hallottam? Kész komédia, könyvszemetekben se olvasni ilyesmit. Amit ez a média művel! Anyám a végén már palacsintahegyeket hozott: "Meg is őrülök, jaj, de izgalmas, ezt nem lehet kibírni.

Egyetek csak, fiam, legalább egyetek, muszáj enni. Utóbb, jóval utóbb, mert még erre is figyelt, tudtuk meg a Tolnai által szerkesztett, VÉG című, szalagfeliratos újságokból, hogy éppen ezen a napon, talán palacsintafalás közben halt meg valahol Site komoly társkereső marokkói, egy szegényházban Samuel Beckett, aki meghagyta, hogy csak a gyors, ismeretlen helyre történő elföldelését követő napokban lehet nyilvánosságra hozni: kiment végre, exitált.

Egry József (1883-1951): Kilátás Fonyód felé (Strand Badacsonyban), 1926

Ahogy Shakespeare-nél a felvonásvégek után írva van: exeunt: mind el már aki járni tud még a darabjai végén. A végét járó korszak, a modern farce végjátékírója a játszma végét mintha csak időzítette volna: azon a napon hal meg, amikor Romániában és majdnem egész Európában megbuknak az abszurd diktatúrák.

Nem volt nála semmiféle festőszerszám, még egy vázlatfüzet sem. Csak állt ott szinte megdermedten, tágra nyílt szemmel, révületben, mint aki magába akarja fogadni ezt az egész tengernyi vizet.

A bukás és Beckett halála ráadásul a francia forradalom bicentenáriumának kissé rossz és vérfoltos lelkiismerettel megünnepelt évére, a zagyva felszabadulás végére és a dizájnolt neo-vérontáskorszak, a VÉRPLAZA kezdetére esik. Az Atlantisz-levéltárból lopott akták egyikére ezt a vinyettát ragasztom: "December huszonkettedike művészete".

Nagyszerű bohócnyelv szunnyad benne: "Mondd, test. Benne senki. Semmi elme. Az a legkevésbé. Ahol senki. Kezdetben a test.

egyetlen strand szék buxtehude

Kezdetben a hely. Kezdetben mind a kettő. Most az egyik. Most a másik. Ha azt unod, und megint emezt. És így tovább. Valahogyan tovább.

Míg meg nem unod mind a kettőt. Add fel, állj odább. Ahol sem ez, sem az.

Ott is unod. Add fel. Végig erről beszélek, kiscinke. Az ember, vagyis Darwin teremtménye, régen nem tudja, miért beszél, hacsak azért nem, mert állítólag nyelvében egyetlen strand szék buxtehude, nyelvöltögetésében próbál nemzeni: "Hiú vágyódás, hogy a hiú vágyódás el.

Mi van ha a szó: el? Ha egy sincs bármire is. Egy se bármire is ha majd mind: el. Bármire is ha tovább sehogyan. Valamiképpen sehogyan is: tovább.

Timár György VÁLOGATOTT AGYRÉMEIM

Poén nélküli antropológiai viccelődés, mintha egy nagy méretű, sárból kihalászott, rongyos tréfakönyvből másolták volna ki. Miként a harmadik helyszínt is egy könyvből, apám széthordott könyvtárának nem-hiteles, soha nem birtokolt, annál becsesebb darabjából kopírozták, holott ez a helyszín az előbbi budai nagyszoba hajszálpontos utánzata. Itt se voltam, hol nem voltam. Mahno börtönt, hidat robbant, bandájával csavarog.

Barikádok torlaszolják Ozorkának környékét.

Éjjel-nappal ülést tart a forradalmi törvényszék. Vörös kelmével az asztal befödve. Maga Gorba népbíró ül mögötte. Apám végül sietősen belenéz a Bach-kottába, Kyrie? Dona nobis pacem?