Bz ismerősök megragad

A texasi Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.

Joseph Heller A 22-es csapdája

Yossarian meglátta bz ismerősök megragad lelkészt, és tisztára belehabarodott. Yossarian bz ismerősök megragad ragadt a kórházban, de a panaszból sehogy se akart sárgaság lenni. Az orvosok rejtélyesnek találták ezt a tényt, hogy sehogy se akar belőle sárgaság lenni. Mert ha sárgaság lett volna belőle, azt kezelhették volna. Ha nem lett volna belőle sárgaság, hanem csak úgy elmúlik, akkor elbocsáthatták volna Yossariant.

De hogy egész idő alatt sehogy se akart belőle sárgaság lenni, ebbe belezavarodtak. Minden áldott reggel megjelentek, hárman, sietősen, szigorúan eltökélt arccal és tétova tekintettel, sarkukban a szigorú és sietős Ducket nővérrel, aki szintén nem szerette Yossariant.

Fölolvasták az ágy lábánál levő kórlapot, és türelmetlenül érdeklődtek a fájásokról. Sértődötten néztek, amikor megmondta nekik, hogy semmi változás. Ducket nővér följegyezte, hogy adjanak Yossariannak még tablettát, aztán mind a négyen elvonultak a következő ágyhoz.

Yossariant egyik nővér sem szerette. A fájdalmak különben már rég megszűntek, erről azonban Yossarian mélyen hallgatott, az orvosok, meg nem gyanakodtak. Ők csak arra gyanakodtak, hogy hátha hashajtót szedett be, és nem szólt róla senkinek. Yossarian mindent megkapott a kórházban, amit csak akart. A koszt nem volt éppen rossz, és ágyba hordták neki. Friss húsból is volt repeta, és forró bz ismerősök megragad, akárcsak a többieknek, neki is jeges gyümölcslevet vagy jeges kakaót szolgáltak fel.

Soha senki nem zaklatta, kivéve az orvosokat meg az ápolónőket. Délelőtt kis ideig leveleket kellett cenzúráznia, de azután szabad volt, bz ismerősök megragad lelkiismerettel, boldog tétlenségben dögölhetett az ágyában.

Jól megvolt ott a kórházban, és könnyen maradhatott, mert mindig 36,8-a volt. Sokkal jobban megvolt, mint Dunbar, akinek folyton orra kellett buknia, ha azt akarta, hogy ágyba hordják neki a kosztot.

Miután Yossarian úgy döntött, hogy a háború hátralevő idejét kórházban tölti, minden ismerősének levelet küldött, melyben megírta, hogy kórházban van, de egy árva szóval sem említette, hogy mi a baja. Aztán jobb ötlete támadt. Minden ismerősének megírta, hogy nagyon veszélyes bevetésre készül.

Nagyon veszélyes, de hát valakinek ezt is csak meg kell csinálnia. Tüstént írok, mihelyt a bevetésről visszatértem. A kórterem tiszti állományú betegeinek a kötelmei közé tartozott a legénységi állomány leveleinek cenzúrázása; a legénységi állománynak külön kórterem állt a rendelkezésére. Egyhangú munka volt, és Yossarian teljesen letört, amikor rájött, hogy a legénységi állomány élete alig érdekesebb, mint a tiszteké.

Az első nap minden kíváncsiságát lehervasztotta. Hogy megtörje valamivel az egyhangúságot, játékokat eszelt ki. Halál a bővítményekre, hirdette ki egy napon, és a kezébe került minden egyes levélből egy szálig ugrottak a jelzők és a határozók. Másnap a névelőknek üzent hadat. A rákövetkező napon az alkotás magasabb régióiba emelkedett, amikor is kihúzott mindent a levelekből, csak az egyet, az o-t és az az-t hagyta meg.

Úgy érezte, bz ismerősök megragad a sorok közötti feszültség dinamikája hatalmasan megnőtt, s a levél csaknem minden esetben sokkal egyetemesebb mondanivalót sugárzott. Hamarosan feketelistára került a megszólítások és az aláírások némely tagja, ugyanakkor a szöveg érintetlen maradt. Tappman, tábori lelkész, Egyesült Államok Hadserege. Tappman volt a neve. Amikor már a levelekben minden lehetőséget kimerített, a borítékon levő címeket és neveket kezdte ostromolni, utcákat, családi otthonokat rombolt le, csuklójának egyetlen könnyed kis mozdulatával egész metropolisokat semmisített meg, mintha Isten mindenhatóságát birtokolná.

A es elrendelte, hogy minden cenzúrázott levélen rajta legyen a cenzortiszt neve.

Angol Szokincsminimum

Ő a legtöbb levelet természetesen nem olvasta el. Ezekre saját nevét írta. A borítékok cenzúrázása kellemetlen utóbántalmakkal járt, ugyanis bizonyos olümposzi harcálláspontokról a gyanú fellegeit vonzotta a kórház fölé, s ebből egy valódi kémelhárító, mint álbeteg, a kórterembe cseppent.

Sporthirlap, Kemény is játszik már vasárnap az FTC-ben. A hónapok óta húzódó Kemény-ügy tegnap végre kedvezően elintéződött.

Mindenki tudta róla, hogy kémelhárító, mert folyton holmi Irving vagy Washington nevű tiszt után kérdezősködött, és mert ottléte második napjától kezdve nem volt hajlandó leveleket cenzúrázni, túlságosan unalmasnak találta. Ezúttal pompás kórteremre leltek, a legjobbakkal vetekedett azok közül, amelyekhez neki meg Dunbarnak valaha is szerencséje volt.

Velük volt ezúttal a huszonnégy éves vadászpilóta kapitány, gyér arany bajusszal, akit a tél kellős közepén lelőttek az Adriai-tenger fölött, és még csak náthát sem kapott.

Most javában dühöngött a nyár, a kapitányt nem lőtték le, mégis influenzára panaszkodott. Yossarian jobbján a porig sújtott kapitány ágya állt, aki a vérében váltólázzal, seggén moszkitócsípéssel, mindig bz ismerősök megragad hasán feküdt szerelmetes pózban.

Yossariannal szemben a terem másik falánál volt Dunbar ágya, és Dunbaré mellett azé a tüzérkapitányé, akivel Yossarian abbahagyta a sakkozást.

A kapitány jól sakkozott, és a játszmák mindig izgalmasak voltak. Yossarian abbahagyta vele a sakkozást, mert a játszmák olyan izgalmasak voltak, hogy mindketten teljesen becsavarodtak. Aztán ott volt a művelt texasi Ismerkedés bodensee, aki úgy nézett ki, mintha egy színes, szélesvásznú monstrefilmből lépett volna közéjük, és aki, igaz patrióta módjára, úgy érezte, hogy a vagyonosoknak — a rendes embereknek — több szavazat jár, mint a csavargóknak, kurváknak, bűnözőknek, betegeknek, ateistáknak és nem rendes embereknek — azaz a vagyontalanoknak.

Yossarian épp a ritmust szerelte ki a levelekből azon a napon, amikor a texasit behozták. Nyugodt, forró, zavartalan nap volt, mint a többi. A hőség rásúlyosult a tetőre, elfojtotta a hangot. Dunbar megint mozdulatlanul feküdt a hátán, kerekre nyitott szeme a mennyezetre bámult, mint egy játék babáé.

Vadul dolgozott élete meghosszabbításán. Élete meghosszabbítását az unatkozás kultuszávai kívánta elérni. Dunbar olyan vadul dolgozott élete meghosszabbításán, hogy Yossarian már-már azt hitte, beadta a kulcsot. A texasit betették az egyik ágyba a kórterem közepén, s nem sokkal ezután megosztotta velük nézeteit.

Mintha rugók lökték volna fel, Dunbar felült. Most végre megtudtam, mi hiányzik. A virsli, a Brooklyn-híd. Anyuka hamuban sült pogácsája. Ez az, amiért mindenki harcol. De ki harcol a rendes emberekért?

Ki harcol azért, hogy a rendes embereknek több szavazat jusson? Nincs patriotizmus, erről van szó. És nincs matriotizmus se. Yossarian balján a tiszthelyettes nem hatódott meg. A texasiról kiderült, hogy jóindulatú, nagylelkű és kedves ember. Három nap múlva mindenki utálta. Társaságában kellemetlen rángások futkároztak végig az érzékenyebb gerinceken, tágult is mellőle mindenki — mindenki, kivéve a katonát fehérben, akinek nem volt más választása. A katona Fehérben a lába ujjától a feje búbjáig gipszbe és gézbe volt pólyáivá.

Volt két használhatatlan lába, és volt két használhatatlan keze. Éjszaka csempészték a kórterembe, az embereknek fogalmuk sem volt, hogy közöttük van, amíg reggel föl nem ébredtek, és meg nem látták a csípőből fölmeredő két furcsa lábat, a függőlegesen kipányvázott két furcsa kart.

Mind a négy végtag furcsán kikötve a levegőben sötéten függő ólomsúlyokhoz, s ő meg se moccant soha. A kötésbe nyílást vágtak mindkét karjának hajlata fölött, ezeken át táplálták valami átlátszó folyadékkal egy átlátszó üvegedényből.

Egy béna nikkelcső meredt ki ágyékánál a gipszből, amelyhez egy vékony gumicső csatlakozott, ezen keresztül távozott el a veseürülék, és csepegett szakszerűen egy átlátszó, zárt edénybe a padlón. Mire a padlón álló edény megtelt, a könyökénél a tápláló edény kiürült, úgyhogy a kettőt csak ki kellett gyorsan cserélni, és az a valami csepeghetett beléje vissza. A katona fehérben tulajdonképpen láthatatlan volt, kivéve egy csorba fekete üreget a szája fölött. A katona fehérben a texasi mellé került, és a texasi oldalvást üldögélve saját ágya szélén, kellemes, behízelgő kurrogással reggeltől estig beszélt neki.

A texasit egyáltalán nem zavarta, hogy nem kap választ. A kórteremben naponta bz ismerősök megragad mértek lázat.

1. Mondat leírására találkozó honlapján
2. Широкая решетка из резного камня преградила им путь -- и кстати, поскольку они стояли теперь над пустотой.
3. Student paris társkereső
4. Другой возможности вам может не представиться.
5. Angol Szokincsminimum | PDF

Mindennap kora reggel és mindennap késő délután Cramer nővér megjelent egy jókora üvegedénnyel, ami tele volt lázmérővel, elindult bz ismerősök megragad kórterem egyik fala mentén, és visszajött a másik fal mentén, közben kiosztotta a pácienseknek a lázmérőket. A katona fehérben úgy kapta meg a lázmérőjét, hogy Cramer nővér a végét bedugta a szája fölött levő üregbe, oldalát meg nekitámasztotta az üreg alsó karimájának, és otthagyta. Amikor visszatért az első emberhez, elvette tőle a lázmérőt, följegyezte a lázát, aztán továbblépett a következő ágyhoz, így járta végig ismét a kórtermet.

Egy délután, amikor befejezte első körútját a kórteremben, és visszatért a katona fehérben ágyához, és leolvasta a lázmérőt, úgy találta, hogy a katona fehérben meghalt. A texasi bizonytalan vigyorral nézett föl rá.

A texasi hanyatt dőlt. Egy ujjal se nyúltam hozzá. Van nekik külön helyük a négerek számára. A tiszthelyettest Yossarian balján teljesen hidegen hagyta a katona fehérben históriája. A tiszthelyettest minden hidegen hagyta, és egyáltalában nem beszélt, hacsak azért nem, hogy ingerültségét kimutassa. Egy nappal azelőtt, hogy Yossarian megismerkedett a lelkésszel, az ebédlőben felrobbant a kályha, és tűzbe borította a konyha egyik felét.

Perzselő forróság sepert végig a környéken. Még Yossarian kórtermében is, majd háromszáz lábnyira onnét, ahol hallani lehetett a lángok harsogását, az égő gerendák éles recsegését.

Füst gomolygott tova bz ismerősök megragad narancsszínű ablakok bz ismerősök megragad. Tizenöt percen belül megérkeztek a repülőtéri műszaki mentőszolgálat tűzoltói, hogy felvegyék a harcot a bz ismerősök megragad. Egy őrjítő félóráig hajszálon függött minden. A tüzesek már kezdtek felülkerekedni. Hirtelen a társkeresés 65 felett visszatérő bombázók untig ismert egyhangú dörgése hallatszott, és a tüzesek kénytelenek voltak föltekerni csöveiket és rohanni vissza a reptérre, mert hátha lezuhan egy gép és tüzet fog.

A gépek baj nélkül földet értek. Mihelyt az utolsó is lenn volt, a tüzesek megfordultak autóikkal, és nyargaltak vissza, föl a dombra, hogy befejezzék művüket a tűzzel a kórháznál. Mire odaértek, minden parázs kihunyt. Saját jószántából múlt ki a tűz, elaludt teljesen, anélkül, hogy csak egyetlen parázskát is meg kellett volna locsolni, a kiábrándult tüzesek meg ihattak a langyos kávét, meg csellenghettek erre-arra, hátha felmarhatnának egy-egy nővérkét.

A lelkész a tűz utáni napon jelent meg. Yossarian épp szorgalmasan purgálta a leveleket, ezúttal csak a fellengzős szavakat hagyta meg, amikor a lelkész leült egy székre az ágyak között, és megkérdezte tőle, hogyan érzi magát.

Kicsit féloldalasán helyezkedett el, úgy, hogy Yossarian mindössze a kapitányi rangjelzést láthatta inge gallérján. Yossariannak halvány fogalma sem volt, ki lehet ez, de biztosra vette, hogy vagy egy új orvos, vagy egy új őrült.

A lelkész fészkelődött.

B'z / ねがい

Arra gondoltam, hogy cigarettát Mindent megkapok, amire szükségem van, azt hiszem, mindent, kivéve a jó egészséget. A lelkész megint izegni-mozogni kezdett. Egy ideig jobbra-balra nézegetett, aztán a mennyezetre bámult, aztán a padlóra.

Mély lélegzetet vett.

Yossarian elszomorodott annak hallatára, hogy közös ismerősük van. Úgy látszik, ezek után van alap a további beszélgetésre. A lelkész keservesen mosolygott. Ennyire nem vagyunk jóban, azt hiszem. A lelkész nehézkesen fontolgatta a beálló csendet, aztán egy kitérő kérdéssel darabokra zúzta.

Volt neki gyerekszobája. Ön Yossarian kapitány? Amennyire én tudom, én vagyok az egyetlen Yossarian kapitány, akit ismerek, de csak amennyire én tudom. Yossarian meglepetten fölegyenesedett, amikor a lelkész gallérjának a másik oldalán felfedezte a kicsiny ezüstkeresztet. Megfeleljen a lányok talpig megrendült, mert tulajdonképpen még soha életében nem beszélt lelkésszel.