Egyetlen dátum berlin

Kritika Borbély Szilárd költészete legújabb kötetében kiteljesíti eddigi allegorikus impulzusait, olyan nevek, jeltöredékek mintázatát alkotja meg, amelyek minden transzcendens odaértést nélkülöző vagy lebontó írásszerűségükben jelentésességüket, mint egy sosem betöltődő emléket, folyamatosan elhalasztják.

Berlini fal

Olyan jelekét tehát, amelyek a felejtés, a nemtudás, lollar single coil humbucker a tudat alatti területén mozogva az unalommal, a puszta időzéssel rokon, tárgyát nem ismerő várakozást teszik írássá, és kifejezik egyben az új jelentésekre való szüntelen várakozást, ironikus felkészülést is. Kafka, Hamlet, Berlin - utcák, terek, pályaudvarok nevei. Szinte mindegy, honnan indulunk.

Nevektől nevekig jutunk, de nem a név a fontos, hanem az út közöttük, az eltévedés. Alfred Stieglitz német családból származó amerikai fényképész volt, aki ben visszatért Berlinbe, hogy Hermann Wilhelm Vogel professzor mellett fotóvegyészetet tanuljon.

Berlini csata

Stieglitz számos technikai újítás kezdeményezője lett, korai munkásságának legfontosabb eredménye mégis az volt, hogy bizonyította, a fényképészet a festészettel egyenrangú művészet, amely nem ábrázolja, hanem megteremti tárgyát. Van egy képe ből, az utolsó berlini évből. Egy kalapos, feltűzött hajú fiatal nő látható rajta, amint egy szőnyeggel letakart asztalon ír.

Az asztal mögött nyitva hagyott ablakon és a zárt spalettán át a fény keskeny sávokat von a falra és a szőnyegre, becsíkozza, berácsozza a falat, és halványan a nő arcát, nehéz bársonyruháját is.

Olyan a kép, mint egy Vermeer festmény. De a beállítást nem csupán a fény teszi képpé, a fény különös szűrtsége, hanem hogy a nőt nézi valaki. Nézi a fényképész és nézzük mi.

A nő azonban nem zavartatja magát, mintha ott se lenne a kamera, ír. Nem írhat mást, csakis levelet, mintha ott se lennénk. Az asztalon egy teleírt lap, a nő most tart a második lapon, a második lapot készül teleírni, de már sosem fejezi be.

• Berlini fal – Wikipédia
• Marker { position: {lat: airport.
• Szovjet tüzérség Berlin körül

Ezt a befejezetlen pillanatot nézzük tehát, és nézzük képzeletünk mozgását, amint jelentést igyekszik adni e pillanatnak, kitalálja, hogy a nő levelet ír, talán azt is, hogy kinek és mit: kitalálja a nőt. Szükségszerűen allegóriává változtatjuk a képet, írássá, töredékké, amelyhez hozzárendelhető egy dátum: Berlin, Ugyanígy viselkedik Borbély Szilárd kötetében a többi név is. Az írásban, ami az utazásnak, azaz az élet esztétikai tapasztalatának legintenzívebb módja, az idő az idegenség állapotában határozza meg a személyességet, miközben eltörli a valóság és a valótlanság határait, és minden pillanatban kioltja a dolgok jelenlétének lehetőségét.

Az írás ebben az összefüggésben a legkevésbé sem az élet holt formája, sokkal inkább olyan kép, amely megmutatja, hogy a jelenlét metafizikájának destrukciójában a halál és az élet nem állítható szembe egymással: a jelen mindig egyetlen dátum berlin, valóságos tapasztalataink valójában múltbeliek, illetve a várakozással függenek egyetlen dátum berlin.

Borbély Szilárd költészete legújabb kötetében kiteljesíti eddigi allegorikus impulzusait, olyan nevek, jeltöredékek mintázatát alkotja meg, egyetlen dátum berlin minden transzcendens odaértést nélkülöző vagy lebontó írásszerűségükben jelentésességüket, mint egy sosem betöltődő emléket, folyamatosan elhalasztják.

E töredékes, érkezését késleltető vagy véglegesen elhalasztó allegória ugyanakkor arra hívja olvasóját, hogy töredékességét újabb töredékekkel, nevekkel egészítse ki, azaz történetet írjon, annak tudatában, hogy minden kiegészítés szinguláris esemény lesz.

Ezt tettük mi is, amikor egy utalást követve kiírtuk Stieglitz elfelejtett nevét, majd odahelyeztük a szövegek mellé Benjaminét is, aki gyönyörű könyvet írt berlini gyerekkoráról, és akinek egy mondata Borbély Szilárd könyvének mottója lesz: "Semmi sem múlik el olyan visszavonhatatlanul, mint a reggel.

Air Berlin

Mintha nem vezetnének ki utak ebből a városból, ebből a névből, miközben az odavezető gyötrelmes út is szüntelenül halasztást szenved, elnapolódik. A megérkezés és a kiút együttes lehetetlenségének emlékei és töredékei Kafka Felice Bauernek írott sorai, melyeket a Levelek címmel jelölt darabok felhasználnak. A kérdés csupán az, hogy magából az allegóriából van-e kiút.

• Berlin repülőjegy: már 10 Ft-tól - deeksha.hu
• Az újjáéledő ipar számára súlyos csapás volt a fiatal és szakképzett munkaerő tömeges kivándorlása.
• Над этим Олвин задумался.

Visszavezethető-e az idézet saját forrásához, egymásra írható-e Kafka allegorizálódott neve a levelek szerzőjének nevével, visszahelyezhető-e ez az allegória Felice Bauer és a Kafka név egykori viselőjének szerencsétlen történetébe? Ha így tennénk, Borbély Szilárd könyvét a történet adalékaként, kommentárjaként olvasnánk, azon az áron, hogy kitörölünk a kötetből minden egyéb odaírt vagy odaírható nevet.

A Kafka név Berlin nevében elszakad az őt hordozó korábbi történetektől, csupán a hozzá tartozó szövegeket viszi tovább mint töredékeket és idézeteket, és összekapcsolódik más nevekkel, amelyekben az allegóriának ugyanaz a szerkezete ismétlődik.

Nevek mintázata

Ilyen név mindenekelőtt Hamleté, amely a magyar irodalomban már korábban töredékek, idézetek odaértett jelévé vált, utalva egyben arra a költői világra és arra a költészettörténeti fordulatra, amely többek között éppen az allegorikus gondolkodás modernizálásával utat nyitott a jelentések mindig agresszív és korlátozó betöltődését problematikusnak látó poétikai kísérletek előtt.

Hamlet neve és e nevet allegóriaként értő versek ugyanakkor hangsúlyossá teszik az allegorikus írásnak azt a Shakespeare korában felismert tulajdonságát, amely az allegorikus nyelvi mozgásokat a világ befejezhetetlen nyelvi önteremtésének és lebontódásának modelljévé tették: az allegória eredendő teatralitásáról van szó. E jelentésességét szüntelenül elhalasztó, betölthetetlen nyelvi jel mindig mintázatokat alkot, sosem áll önmagában, szüntelenül kész arra, hogy a világot és a világot megszólaltató ént a test eltüntetésének vágyától indíttatva ornamentális idézetek bonyolult rendjével cserélje fel.

Az én ironikus törésének tapasztalata azonban szintén Hamlet nevéhez kapcsolódik, a kettősség az excentrikus ön értelmezés, az én önmaga utáni nyomozásának, spionkodásának ez is Berlin nevéhez, történetéhez tartozik kívülségében nyilvánul meg.

Stiegliz kalapos nője levelet ír egy prágai fiatalembernek, amelyben burkoltan azzal gyanúsítja magát, hogy türelmetlensége miatt, amivel Berlinbe hívta, ő tehet a fiatalember indokolatlan félelmeiről és vágyáról, hogy eltűnjék a világból, ami még szorosabban apja szelleméhez egyetlen dátum berlin.